Mennyire veszélyezteti a koronavírus kapcsolatainkat? - 4 asszertív tipp az otthoni konfliktusok elkerüléséhez 

Pintér Tamás

ÖSSZEZÁRVA EGYMÁSSAL

A koronavírus terjedésének megakadályozására tett korlátozások új helyzetet teremtettek: sok százezren maradnak otthon, és töltenek lényegesen több időt párjukkal, gyerekeikkel, szüleikkel, szomszédaikkal a négy fal között.

Vajon a családtagok, párok, lakótársak hogyan viselik majd egymás közelségét?
Hogyan hat a kapcsolatukra az összezártság, a sok-sok négy fal között eltöltött óra?

Szorosabbá válnak a kapcsolatok, vagy inkább megőrjítik egymást az otthonülők?

A legtöbben ráadásul nem is tétlenül ücsörögnek a szobájukban, lakásukban, házukban: sok felnőtt home-office keretében dolgozik, gyermekük pedig távoktatásban tanul. Vajon egymáson vezetik majd le a „munkahelyi”, „iskolai” feszültségeiket, vagy inkább segítenek a másiknak a feszültségek feldolgozásában?

Ebben a cikkben azt járom körbe, milyen veszélyei lehetnek a szorosabb együttlétnek és mondok négy tippet, mit tehetünk e veszélyek ellen, azaz mit tehetünk, hogy az összezártság ne rombolja, hanem építse a kapcsolatunkat a körülöttünk élőkkel.

HOGYAN HAT A SZOROSABB EGYÜTTLÉT?

„Maradj otthon” – ez ma világszerte az első számú jótanács, amit a koronavírus elterjedésének megakadályozása érdekében javasolnak. Ám az otthonülőknek nemcsak a koronavírussal, a gazdasági visszaeséssel, esetleg a munkájuk elvesztésével kapcsolatos félelmeikkel kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogyan tudják kezelni a kapcsolataikat szeretteikkel, hogyan tudják megoldani az otthon felmerülő súrlódásokat, konfliktusokat.

Pepper Schwartz, a Washingtoni Egyetem professzora emailben nyilatkozott a Quartz nevű internetes napilapnak: „A félelemmel teli idők összehozhatják az embereket és el is taszíthatják őket egymástól”.
A professzor szerint azok, akiknek jól működik a párkapcsolata, és erősen vonzódnak egymáshoz, örülnek, hogy van valaki mellettük, akivel együtt nézhetnek szembe a félelmetes jövővel. Ám azok, akik sok nehézséggel küzdenek párkapcsolatukban, most rádöbbenhetnek, hogy nem a megfelelő személlyel vannak együtt.
„Drámai időszakokban hevesebbé válnak az érzelmek és a történések radikálisabban érnek véget" – összegzi a professzor.

Ez alapján feltehetjük a kérdést: ha párokat huzamosabb ideig összezárunk, vajon több gyermek születik és több lesz a válás? Pszichológusok és szociológusok között vannak, akik ilyen hatásokkal számolnak.

Egyrészt természeti katasztrófák, hurrikánok, nagyobb áramszünetek idején bizonyos kutatások szerint növekszik a gyermekszaporulat. Más kutatások viszont cáfolják ezeket a „legendákat”. Meglátjuk, 9 hónap múlva valóban azt mutatják-e statisztikák, hogy több gyermek fogant ebben az időszakban.

Másrészt számos kínai anyakönyvi hivatal arról számolt be az elmúlt napokban, hogy megugrott a válások száma a koronavírus kitörését megelőző időszakhoz képest. A dél-kínai Fujian tartomány egyik városában már maximalizálták a naponta beadható válási keresetek számát a megnövekedett forgalom miatt.
Lu Shijun, a délnyugat-kínai Szecsuán tartomány Dazhou város anyakönyvi hivatalának vezetője annak tulajdonítja a válási kérelmek megszaporodását, hogy a párok több időt töltenek együtt, és hajlamosak apró dolgokon összeveszni.
Persze a tudosításokból kiderül: a jelenséget okozhatja az is, hogy a hivatalokban majdnem egy hónapig nem lehetett ilyen ügyeket intézni.

Én mindenképp óvatos vagyok az ilyen felkapott hírekkel kapcsolatban, de pár hónap múlva sokkal tisztábban fogjuk látni, mennyire valósak az említett tendenciák és magyarázatok.

AZ ALKALMAZKODÁS KÉPESSÉGE ÉS KÉNYSZERE

Ám mi van azokkal a helyzetekkel, ahol családtagoknak, szülőknek, gyermeknek, rokonoknak kell megoldaniuk az együttlétet?

Ezzel kapcsolatban egyrészt jó tudni, hogy mi emberek, többezer éves kulturális fejlődésünknek köszönhetően aránylag erős alkalmazkodási képességgel bírunk. Ennek nagy hasznát vehetjük ezekben a hetekben.

Csányi Vilmos magyar biológus, etológus, egyetemi tanár szerint, ha egy városi autóbuszt 150 egymást nem ismerő felnőtt csimpánzzal töltenénk meg, akkor a végállomásra valószínűleg egyik sem érkezne meg élve. Ilyen mértékű zsúfoltságot nem lennének képesek agresszió nélkül elviselni, és agressziójuk ekkora tömegben tömegverekedéssé és gyilkossággá fajulna.
150 egymást nem ismerő ember viszont aránylag könnyendén kibír egy rövidebb-hosszabb buszos utat (persze nem feltétlenül koronavírus járvány esetén).

Másrészt, ha 10 embert hosszabb időre összezárnak egy teremben, vagy 10 munkatársnak tartósan együtt kell dolgoznia, akkor előbb-utóbb köztük is egyre több nézeteltérés, vita, feszültség, konfliktus bontakozik ki. Kérdés, hogyan tudják kezelni ezeket a nehézségeket?

A HOSSZABB EGYÜTT TÖLTÖTT IDŐ VESZÉLYEI

Munkahelyünkön a legtöbben aránylag visszafogottan mutatjuk ki, ha zavar minket valami. Óvatosan, „diplomatikusan” szólunk munkatársainknak, vezetőinknek, beosztottainknak, ha nem tetszik, amit csinálnak. Ehhez képest otthon a családtagokkal gyakran hajlamosak vagyunk sokkal nyíltabban beszélni: keményebben, durvábban szólunk oda, emeljük fel a hangunkat, ha mást akarunk, máshogy akarjuk, máskor akarjuk. Sokkal kevésbé fogjuk vissza magunkat nehéz helyzetekben.

A gyerekek is megszokták, hogy az iskolai szabályrendszerek közepette visszafogottabban viselkednek, mint a családjuk körében. Otthoni körülmények között viszont könnyen „felszabadulnak”, hangoskodnak, többféle dologba kapnak bele. Mindez alaposan megnehezítheti az átlagosanál amúgy is feszültebb szüleik helyzetét.

Egyszóval a huzamosabb együttlétből rengeteg nehéz helyzet, ütközés származhat. Pláne, ha olyan családtagokról van szó, akik között már sok korábban felhalmozódott nehézség, sérelem, tüske mérgezi a kapcsolatot.

Az alábbiakban leírok 4 hasznos tippet azzal kapcsolatban, mire figyeljünk, ha hosszabb időt töltünk együtt szeretteinkkel és szeretnénk elkerülni a sok konfliktust, stresszt.

1. EMLÉKEZTESSÜK MAGUNKAT: A KIS DOLGOK ÖSSZEADÓDNAK

A huzamosabb együttlét nagy veszélye, hogy aprónak tűnő dolgokból is keletkezhetnek nagy nehézségek, feszültségek.

„Maradj már csendben végre!”
„Nem igaz, hogy képtelen vagy normálisan játszani!”
„Miért nem tudsz másokra is figyelni!”
„Muszáj pont most ezt csinálnod?!”

A másoktól kapott parancsok, kritikák a legtöbb embernek nem esnek jól. Sem felnőtteknek, sem gyerekeknek. Egy kemény odaszólást, egy parancsot, egy megbélyegző címkét még csak-csak elviselünk, de ha több van belőlük, akkor elszakadhat bennünk a cérna. Valakinél 3 alkalom után, valakinél 10 esetet követően, de gyakorlatilag minden embernél eljön az a pont, amikor kiakad és erős stresszreakciót produkál: agresszíven visszaszól, csapkod, vagy magába fordul, elérhetetlenné válik.

Van, aki azt mondja: „Jaj, ha most egyszer odaszólok, attól még nem dől össze a világ, túl fogja élni!”. Amikor ilyen mondatokat hallok, az fogalmazódik meg bennem, hogy feszült helyzetekben sajnos mennyivel nehezebb azt mondani, hogy „bocsánat, túl keményen fejeztem ki magam, valójában azt szeretném....”, ehelyett jóval könnyebb azzal védekezni, hogy „ugyan már, egy kis odaszólásba senki nem roppan bele”. Ám ha ugyanennek az embernek valaki más szól be, általában ő is ugyanúgy kiakad (ha nem jobban), hogy „mit képzel a másik”.

Ha egy olyan szobában ülünk, ahol a hőmérséklet 3 fokkal alacsonyabb az ideálisnál, akkor egy kicsit fázunk. Ha viszont 3 órán keresztül ülünk ugyanebben a szobában, akkor átfázunk, dideregni fogunk, „összefagyunk”.
Ha egy kisebb ásványvizes palackot tartok a kinyújtott kezemben 1 percig, akkor könnyűnek érzem, viszont ha 1 órán keresztül kellene tartanom, akkor „egyre nehezebbé válna”, a végén pedig már csak nagy erőfeszítések árán tudnám megtartani.

Ugyanígy: az aprónak tűnő kritikák, parancsok, odaszólások egy összezárt közegben idővel összeadódnak, felnagyítódnak és rengeteg stresszt tudnak okozni az együtt élőknél.

Épp ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy ezekben a hetekben óvatosan, kedvesen bánjunk egymással, kerüljük a feszült helyzetekben belőlünk sajnos gyakran ösztönösen kibukó elégedetlen mondatokat, támadásokat, parancsokat, ítéleteket.

Így mi is jobban járunk, mert ha egy összezárt közegben a másiknak baja van, abból előbb-utóbb nekünk is bajunk lesz.

2. SZÓLJUNK IDŐBEN, HA ZAVAR VALAMI, DE NEM MINDEGY HOGYAN

Egy összezárt társas közegben nagyon hasznos, ha nem magunkba fojtjuk, ha zavar minket valami, mert az elfojtott feszültség jó eséllyel egy váratlan pillanatban teljesen irányíthatatlanul tör ki belőlünk.

Tegyük fel, egy pár egyik tagja home-office keretében egy elrontott excel tábla kusza adathalmazában próbál eligazodni, miközben társa szintén otthoni munka keretében hangosan telefonál munkatársaival.
Ha az excel táblát bújó magában idegeskedik: „hogy lehet ennyire hangos, nem igaz, hogy nem veszi észre magát”, ám fél órán keresztül mégsem szól párjának, akkor a felgyülemlő indulatai egy óra múlva könnyen robbanásszerűen törnek ki belőle. Például átviharzik és azt ordítja a másiknak: „Nem igaz, hogy nem vagy képes normális hangon beszélni!”. A kiabáló bármennyire jogosnak érzi a saját igényét, egy ilyen hangnem és egy ilyen kijelentés nagy valószínűséggel nem segíti az igényének megvalósulását, sőt inkább további indulatokat és agressziót generál.

A túlzásba vitt alkalmazkodás, és a mindent elsöprő agresszió helyett sokkal hasznosabb, ha tudunk asszertíven, együttműködően fogalmazni, azaz időben jelezzük, hogy zavar minket valami: „Figyu, megmondom őszintén, amikor telefonálsz és hallom, amiket mondasz, nagyon nehéz az excel táblámra koncentrálnom, mert amúgy is kusza az egész, már többször elvesztettem a fonalat, és egyre idegesebb vagyok emiatt. Nem szeretném a feszültségemet rajtad levezetni, de egy óra múlva le kell adnom az anyagot. Addig nagyon szeretnék zavartalanul koncentrálni. Hogyan tudjuk ezt megoldani?”

Ha másik jobban látja, mi zajlik bennem, illetve, ha követelés helyett kérésként fogalmazom meg, amit szeretnénk, akkor nagy valószínűséggel kevesebb feszültség halmozódik fel bennem, benne, és jobban át tudjuk hidalni az összezártságból adódó nehéz helyzeteket.

Az érzéseink, igényeink, kéréseink pontos és hatékony megfogalmazásában sokat segítenek asszertív kommunikáció módszerei.

3. EGYMÁS MEGHALLGATÁSA ARANYAT ÉR

Ha kimondhatjuk valaki előtt a problémáinkat, akkor csökken a feszültségünk.

Agykutatások bizonyították, hogy ha kimondjuk a negatív érzéseinket, akkor csökken a negatív érzések intenzitása. Ha beszélünk arról, ami a „szívünket”, „lelkünket” nyomja, akkor másképp láthatjuk a világot.
Ha valaki meghallgat téged, ha te meghallgatsz valakit, vagy ha meghallgatjátok egymást, akkor jelentősen csökkenhet a „levegőben” lévő feszültség.

Ha túl sok a stressz egymás között, tartsatok egy 10-20 perces kibeszélést, amikor elmondhatjátok, mi zajlik bennetek. Fontos, hogy ennek kapcsán ne a másikat kritizáljátok, hanem saját érzéseitekről, igényeitekről beszéljetek. Arról, hogy ő mit él át, mit szeretne, és arról, hogy te mit élsz át, mit szeretnél.

Persze egymás aktív és alapos meghallgatásához idő és energia szükséges, de ezt az időt és energiát tekinthetjük egy jól megtérülő befektetésnek is. 20 perc kölcsönös meghallgatás után teljesen más lehet a következő 4-5 óra hangulata, hatékonysága.

A másik fél együttérző, asszertív meghallgatása persze nem is mindig olyan könnyű, ahogy elsőre gondolnánk, tanulással viszont fejleszthető, begyakorolható. 

4. VARÁZSFORMULA, HOGY JOBBÁ TEGYÉTEK EGYMÁS NAPJÁT

Nehéz helyzetekben a közös megoldások keresésének óriási ereje van. Sajnos azonban nehéz helyzetekben gyakran még a problémák valódi, őszinte elmondásáig sem jutunk el, inkább azzal töltjük az időnket, hogy a másikat bántjuk, támadjuk, szidjuk. Így nehéz a jó megoldáson gondolkodni. Ezért javaslom a következő asszertív módszert:

1. Ülj le a pároddal, gyermekeddel, szülőddel lehetőleg reggel, amikor még frissek vagytok.
2. Kérd meg, hogy mondjon 3 dolgot, amitől neki könnyű, élvezetes, hatékony lenne az együtt töltött idő.
3. Ismételd el annak a lényegét, amit mondott, és győződj meg arról, hogy jól értetted-e őt.
4. Ha ez megtörtént, te is mondj neki 3 dolgot, amitől könnyű, élvezetes, hatékony lenne számodra az együtt töltött idő.
5. Kérd meg, hogy mondja vissza, amit mondtál neki, és győződj meg arról, hogy jól értett-e téged.
6. Ha az igények egymással ellentétesek, akkor ne keseredjetek el, ne akadjatok ki, ne kritizáljátok a másikat azért, amit a másik szeretne, hanem ötleteljetek közösen.

Nagyon sok feloldhatatlannak tűnő ellentét esetén van olyan megoldás, ami mindkét felet kielégíti, ám ezt tényleg csak akkor lehet megtalálni, ha mindketten egymásra hangolódnak, és közösen keresik a lehetőségeket.
Ha ez az összehangolódás megvan, akkor a felek könnyebben tudnak kreatívan gondolkodni, és nagy valószínűséggel találnak megoldást, amely mindkettejüknek megfelel, illetve a békés megbeszélés által könnyebben tudják elfogadni a kompromisszumos megállapodásokat is.
Ha viszont nincs meg az összehangolódás, ehelyett csak saját feszültségüket vezetik le egymáson, akkor lehet, hogy még azt a közös megoldást sem veszik észre, ami ott van „az orruk előtt”.

Meggyőződésem, hogy a megfelelő összehangolódás sokkal könnyebben megvalósítható, ha ismerjük és alkalmazzuk az asszertív kommunikáció szemléletmódját és módszereit.

​MI DÖNTÜNK ARRÓL, MILYEN SPIRÁLT INDÍTUNK EL

Amikor rossz a kedvünk, a rosszabb dolgokat vesszük észre a világban és a környezetünkben is. Ha otthon összeveszünk valakivel, ha felhúzzuk magunkat egy konfliktus miatt, akkor a külvilág eseményeit még sötétebbnek láthatjuk, még zavaróbbá válhatnak számunkra, még jobban elromlik a hangulatunk. Ha pedig rossz a kedvünk, akkor az immunrendszerünk is gyengül és lényegesen gyengébben teljesít betegségek esetén.

Ha a cikkben fentebb felsorolt négy pontot megfelelően alkalmazzuk, tehát 1. elhagyjuk az aprónak tűnő kritikákat, parancsokat, 2. ha időben jelezzük és elmondjuk, mit szeretnénk, mi a fontos számunkra, 3. ha meghallgatjuk egymást, illetve, 4. ha elkezdünk közös megoldásokat keresni, akkor kevesebb lesz a konfliktus, a feszültség, és a kedvünk is jobb maradhat, sőt akár javulhat, hiszen társas kapcsolataink optimális esetben óriási erőt adhatnak nekünk és feltölthetnek minket. Ha pedig energikusabbak vagyunk, és jobb a kedvünk, akkor a világban és a környezetünkben is könnyebben észre fogjuk venni a jobb dolgokat. Így az immunrendszerünk is nagyobb eséllyel jobban teljesít a nehéz időkben.

Mindenkinek kitartást, egészségest és feltöltő kapcsolati pillanatokat kívánok!

Pintér Tamás

Ha szeretnél még többet olvasni arról, hogyan lehet kezelni nehéz kapcsolati helyzeteinket és konfliktusainkat, akkor ajánlom Az asszertivitás világa 1-2 könyveimet, amelyek olvasmányosan, közérthetően mutatják meg az asszertív kommunikáció és gondolkodás erejét.

Források:
Quartz, Make or break, 2020.03.15 - https://qz.com/1818731/how-to-deal-with-your-partner-child-parent-in-quarantine/

Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, kérlek oszd meg ismerőseiddel is, hogy minél több emberhez jussannak el a fő üzenetei: