"Nem én vagyok ideges, hanem a dolgozók hülyék!" - asszertivitás a munkahelyen

Pintér Tamás

AKI KIFELÉ FIGYEL, GYAKRAN ÖNMAGA ELLEN DOLGOZIK 

Egy munkahelyi csoportvezető ideges. Elégedetlen a dolgozóival, és emelt hangon panaszkodik rájuk. Vezető kollégája azt mondja neki: „Látom, nagyon felhúztad magad.”
„Dehogy húztam fel magam, most nem rólam van szó! A dolgozókkal van baj! Hogyan viselkedhetnek így!” – válaszolja a vezető dühösen.
Érezhető, hogy nem szívesen beszél önmagáról, inkább az embereit szidná tovább. Ha nem tanult meg befelé figyelni, akkor ártatlan arccal és minden kétség nélkül teheti fel a kérdést: „Ha az embereim hülyék, miért magammal foglalkozzak?”

Sokszor hallok ilyen mondatokat a mindennapokban:
„Nem én vagyok magam alatt, hanem a főnököm egy bunkó!”
„Nem én érzem rosszul magam, hanem a világ igazságtalan!”
„Nem én látok sötéten, hanem a dolgok mennek rossz irányba.”
„Nem én vagyok ideges, hanem te beszélsz hülyeségeket!”

Akik ezeket mondják, nem érzékelik a saját érzéseiket, hanem kifelé figyelnek. Voltál már olyan érzelmi állapotban, amikor ilyen mondatok buktak ki belőled?

Aki kifelé figyel, nem befelé, az gyakran ott ragad a külvilágban és a terméketlen, önpusztító panaszkodásban. „Igazságtalan a világ!” „Milyen önző a párom!” „A kollégámnak azt kellene tennie…!” „Milyen rosszak ezek a mai gyerekek!” Amikor ezeket mondjuk, akkor általánosítjuk, felnagyítjuk és kivetítjük a világba azt, amit valójában belül érzünk: „dühös vagyok”, „csalódtam”, „elegem van”, „nem bírom tovább”. Ezek a tényleges érzéseink, megéléseink.

A BEFELÉ FIGYELÉS EREJE

Szerintem óriási értéke van, ha nehéz helyzetekben képesek vagyunk befelé irányítani a figyelmünket. De óriási kihívás ezt elmagyarázni egy olyan embernek, aki a „Nem én vagyok ideges, hanem az emberek barmok” gondolkodásban ragadt le. Valahogy így tenném:

Ha heves érzelmek dolgoznak bennem, akkor kezdenem kell velük valamit. Nem tudom nem figyelembe venni őket. Levezethetem az érzéseimet úgy, hogy azt mondom, az „emberek barmok”. Ebben az esetben minél dühösebb vagyok, annál nagyobb „barmoknak” fogom látni őket. Ám minél nagyobb „barmoknak” látom őket, annál dühösebb is leszek rájuk. Belehergelem magam a dühbe. Ez általában meddő spirál. A dühöm uralkodik felettem.

Ha ehelyett befelé kezdek figyelni, és azt mondom: „most nagyon dühös vagyok, mert…”, akkor elkezdek uralkodni a dühöm felett! Elkezdem megzabolázni az érzésemet! Hiszen már nem a külvilágot, nem a másik embert püfölöm. Nem hergelem magam tovább. Figyelmemet befelé irányítom. Ettől máris kicsit nyugodtabb leszek: agykutatások szerint egy érzés kimondásától csökken az érzés intenzitása. Az érzés felvállalása és szavakba öntése tehát már önmagában érzéscsillapító lehet! Ám a befelé figyelésnek van egy még nagyobb haszna: az érzés forrására irányíthatom a figyelmem! Oda, ahol keletkezik. Ahol lejjebb vagy feljebb tekerhetem az érzésem csapját: ez pedig a valódi igényem, célom, vágyam.

Az érzésem nem azért keletkezik, mert az emberek tényleg „barmok” lennének. Azért keletkezik, mert valamit szeretnék elérni, de nem kapom meg. Valami nagyon fontos nekem, de nem jutok hozzá. Ez az érzésem elsődleges oka! Ha megtalálom ezt a belső miértet, az igazi vágyamat, és erre kezdek el koncentrálni, akkor párologni kezd a dühöm, a vágyam pedig erősödhet.

AKI ASSZERTÍV, KÖNNYEBBEN TALÁL MEGOLDÁST

Ha a fent említett csoportvezető nem az embereit szidja, hanem ehelyett asszertíven befelé figyel, akkor beazonosíthatja magában, hogy „most iszonyú dühös vagyok, de nem azért, mert a dolgozóim hülyék, hanem mert a területem eredményei nem olyan jók, ahogy a vezetőim elvárnák. Nagyon szeretném jól vezetni a csapatot, és szeretném, hogy a feletteseim elégedettek legyenek velem és a területtel, de jelenleg fogalmam sincs, hogyan érhetném el, hogy az embereim beleadjanak mindent. Ezért vagyok ennyire feszült.”

Ha így beszél, akkor lehiggadhat, és egyre kevésbé lesz dühös. Vagy indulatának az erejét használhatja a megoldás keresésére. Mindkét esetben csökkenni fog a dolgozók iránti ellenszenve. Rájöhet, hogy az emberei nem hülyék. Sőt! Talán pont ők a megoldás kulcsai! Ha megkérdezi őket, lehet, hogy kiderül, hogyan működhetne jobban a csapat. Ha így kommunikál, akkor ajtót nyit magában a megoldás felé.

Ha a külvilágot szidom, erőszakos leszek. Küzdök valami ellen. Harcolok, sérülök, belehalok. A harc beszűkíti a gondolkodásomat. Leragadok egyetlen megoldásnál.
Amikor a saját igényemre figyelek, akkor nem valami ellen küzdök, hanem valaMIÉRT. Óriási különbség! Ez szenvedélyesebbé tehet. A szenvedély pedig utat tör magának. Ha egyféleképp nem sikerül, akkor megpróbálom másképp. Sok lehetőségem van. Bőségben élek.
Ha a „szeretném jól vezetni a csapatomat” mondat visszhangzik a fejemben, akkor sokkal kreatívabb lehetek, mint ha azon akadnék le, hogy „milyen hülyék az embereim”. Ez a befelé figyelés legnagyobb ereje és haszna!

Pintér Tamás

Ha gyakorolni szeretnéd az asszertív kommunikációt és gondolkodást, akkor szeretettel várlak asszertív kommunikáció tréningemen.