"Miért lett ebből megint veszekedés?!" - A Te-üzenetekről és az Én-üzenetekről

Pintér Tamás

„MIÉRT LETT EBBŐL MEGINT VESZEKEDÉS?!"

„Már megint elszúrtam. Nagyon próbáltam figyelni arra, nehogy veszekedés legyen a családi összejövetelen! Aztán mégis szó szót követett, s már megint fél órán át vitatkoztunk! Szörnyű! Miért nem tudjuk megúszni összeveszés nélkül?! Valahogy mindig olyanokat mondunk, amivel megsértjük a másikat…”.
Ismerős?
Sajnos nagyon sok pár, szülő, barát, kolléga, vezető, gyerek él át hasonlót. Újra és újra. El akarják kerülni az összeveszést, de aztán „valahogy” mégis belesodródnak. Utólag pedig nem értik, miért nem tudták megőrizni a józanságukat.

Hány kapcsolatot rombolnak szét az ismételten visszatérő veszekedések?
Hány ember távolodik el szeretteitől, mert újra és újra beszippantja őt a veszekedés lehúzó örvénye?
Mennyi stresszt, feszültséget tudnánk elkerülni, ha jobban kezelnénk társas helyzeteinket?

Érdekel, hogyan lehetne sok veszekedést és civakodást megelőzni? Ebben a cikkben ehhez szeretnék tippet adni. Az asszertív kommunikáció fontos alapjáról lesz szó, arról, hogy mi a különbség a Te-üzenet és az Én-üzenet között.

MIÉRT KAPUNK ÖSSZE VALÓJÁBAN?

Egy veszekedésnek sokféle oka lehet. Ahány helyzet, annyi féle történet. Az élet sokszínű! Mégis, ha a lényeget próbáljuk megragadni, azt mondhatjuk, hogy általában abból van veszekedés, ha valami mást akarunk, másképp akarjuk, máskor akarjuk, mint embertársunk.
De itt nem állnék meg!
Az emberek közötti különbségek enyhíthetők vagy súlyosbíthatók.
A kérdés, hogyan kommunikáljuk a különbségeket! Hogyan tesszük szóvá, ha valamit másképp akarunk, gondolunk.

Sokszor a nem megfelelő kommunikáció sodor minket egy kiadós civakodásba.
Még konkrétabban: az ítélkező, erőszakos kommunikáció.
Ha ítéletekben mondjuk el vágyainkat, kéréseinket, véleményünket, ellenérzésünket.

AZ ERŐSZAKOS, ÍTÉLKEZŐ TE-ÜZENETEK

Mindennapjaink hemzsegnek az erőszakos, ítélkező mondatoktól, amikor Te-üzenetekben, a másik embert ítéljük el, szóljuk le, tesszük helyre.

Miért kell neked folyton facebookoznod???
Muszáj így ordíttatnod a tévét?
Nem fognád be végre egy kicsit!
Szerinted ez normális, hogy te olvasol, amikor itt van az egész család?
Hogy beszélhetsz így a gyerekeddel, gyönyörű szülő vagy!
Csak egy idióta képes feladni a biztonságos munkahelyét, úgy, hogy nincs helyette másik!!!
Utálom, amikor ilyen közönyös vagy!
Mit kell ennyit tökölni?

Aki így mondja el, mit szeretne, az mérgezi a beszélgetést. Mérgezi a környezetét. Ez a mérgező kommunikáció felelős sok esetben azért, hogy egész más kerekedik a társalgásból, mint amit a beszélgető felek szerettek volna.

Tegyük fel, egy feleség szeretné, hogy férje segítsen neki a terítésben, s ítéletben fogalmazza meg kérését, „Szerinted az normális, hogy te olvasol, amikor itt van az egész család?”
Háromféle reakció érkezhet erre.

1. Mennyire valószínű szerinted ez a reakció?:
„Nem, ez tényleg nagyon nem normális dolog tőlem. Most, hogy ezt mondtad, úgy érzem sokkal szívesebben segítek neked a terítésben, már megyek is….”
Szerinted a fenti nyitómondat után mennyi az esélye, hogy így reagál a férj?

2. Sokkal valószínűbb ez a reakció: „Jól van na, ne papolj itt nekem, hadd olvassak már egy kicsit, nem igaz, hogy egyedül nem vagy képes megteríteni!”
Sokan allergiásak arra, ha nyomják őket. Csakazértsem teszik meg, amit „kérnek” tőlük. Nyomásra nyomás a válaszuk. Ellenállnak. Keményen visszatámadnak. Lehet, hogy amúgy eleget tettek volna a kérésnek, de az erőszakot ösztönösen erőszakkal viszonozzák.

3. Könnyen lehetséges ilyen reakció is: „Oké, oké megyek már teríteni”, mondja a férj, s közben ezt gondolja magában: „Lealázol itt a rokonok előtt? Na jó, ha te így, akkor én is így! Ha majd bármit is rosszul csinálsz, én is jól beolvasok neked!!!”
A „kérő” eléri amit akar, de milyen áron? A férj megcsinálja, amit erőszakosan „kérnek” tőle, de közben elnyomva, megbántva érezheti magát. Ebből általában sok jó nem származik. Az elnyomottak általában bosszúra vágynak.

Szóval, ha úgy kérjük a másikat valamire, hogy azt mondjuk: „Szerinted az normális, hogy….?”, akkor inkább érdemes számolnunk a 2., vagy 3. reakcióval. Azaz az ellentámadással, vagy a bosszúval.

Minél több ilyen ítélkező Te-üzenet hangzik el egy beszélgetésben, annál feszültebbé válik a hangulat. Az egyik ítéletből jön a másik, végül az ítélkező mondatok teljesen kiverhetik a biztosítékot a beszélgetőkben, s olyan dolgokat mondanak egymásnak, amit utólag maguk is megbánnak.

„Muszáj volt így mondanom, különben nem értette volna meg, mit akarok….” – utólag sokan így magyarázzák mérgező mondataikat.

Ez nem igaz.
Lehet másképp is.
Lehet asszertíven is.

AZ ASSZERTÍV ÉN-ÜZENET

Ha asszertíven kommunikálunk, akkor nem azt hangsúlyozzuk, hogy a másik mit csinál „rosszul”, hanem elmondjuk, mi mit szeretnék valójában. Én-üzenetben, magunkról beszélünk. Egyszerűen a másik elé tárjuk, nekünk mire lenne szükségünk.

Miért kell neked folyton facebookoznod??? HELYETT mondhatjuk: Úgy szeretném már elmondani, mi történt!

Muszáj így ordíttatni a tévét? HELYETT mondhatjuk: Nagyon zavar, hogy nem hallom, amit Peti mond!

Nem fognád be végre egy kicsit! HELYETT: Szeretnék én is kicsit szóhoz jutni!

Szerinted ez normális, hogy te olvasol, amikor itt van az egész család? HELYETT: Légyszi segíts teríteni!

Hogy beszélhetsz így a gyerekeddel, gyönyörű szülő vagy! HELYETT: Oké, hogy nem engeded ezt meg neki, de nagyon rossz volt hallani, ahogy ezt elmondtad. Szó szerint nekem fájt.

Csak egy idióta képes feladni a biztonságos munkahelyét, úgy, hogy nincs helyette másik!!! HELYETT: Aggódom, hogy miből fogsz megélni, amíg nem találsz másik munkát.

Utálom, amikor ilyen közönyös vagy! HELYETT: Most annyira szükségem lenne egy kis szeretgetésre!

Hogy lehetsz ilyen, mit kell ennyit tökölnöd? HELYETT: Szeretem, ha gyorsan eldöntjük, mi lesz. Nem szeretek egy dologgal túl hosszan foglalkozni.

Engem nem érdekel, csinálj, amit akarsz! HELYETT: Őszintén szólva most nagyon elment a kedvem az egésztől, pedig annyira vártam, hogy végre elkezdjük.

Te mindig csak magadra gondolsz! Hogy mást hogyan érint, amit csinálsz, az persze egyáltalán nem érdekel!!! HELYETT: Nagyon bosszant, hogy engem nem kérdeztél meg. Szeretném ha közösen hoznánk döntéseket.

Lefoglalhatnád magad végre! Képtelen van egy picit nélkülem jól érezni magad? HELYETT: Szeretnék most egy kicsit egyedül lenni.

Ugye, hogy lehet másképp mondani?

Ha Te-üzenetben ítéletet mondunk, a másikban valószínűleg sokkal inkább ilyen mondatok futnak majd: „Mit képzel?”, „Hogy beszélhet így velem?”, „Azt mondja, hogy béna vagyok????”. Durvább esteben pedig szimplán csak ennyi mond magában: „A te anyádat!”

Ha asszertív Én-üzenetben magunkról beszélünk, nem pedig a másikat szidjuk, akkor nagyobb az esélye, hogy a másik tényleg meghallja amit mondani akarunk.

TIPP A MINDENNAPOKRA

Szóval, ha zavar valakinek a viselkedése, ha más a véleményed, mást szeretnél, mint ő, igyekezz elősorban Én-üzenetben magadról beszélni, arról, amit szeretnél, amire te vágysz, amit te érzel.

Ha gyakorolni akarod ezt, s további tippeket szeretnél kapni a veszekedések elkerüléséhez, akkor szeretettel várlak asszertív kommunikáció tréningemen.

Pintér Tamás

A következő kommunikációs tréningjeimről itt tájékozódhatsz részletesebben: https://asszertivitasvilaga.hu/asszertivkommunikaciotreningek/