Példák az asszertív kommunikációra 1. - "Láttam ám...!"

Pintér Tamás

A következő veszekedés egy házibuli után robban ki férj és feleség közt.
A férjnek rosszulesett, hogy felesége egy politikai témában nem vele értett egyet, ehelyett közös ismerősük, Feri álláspontját támogatta, ráadásul feltűnően kedves is volt a férfival az este folyamán.
A feleségnek viszont az esett nagyon rosszul, hogy saját véleménye szerint sok okos gondolatot fogalmazott meg, de férjét ez hidegen hagyta, sőt csak „kötözködött” vele.

Miután a vendégek elmentek, a pár egymásnak esik. Kitör belőlük az addig magukban felhalmozott feszültség:

Férj: – Láttam ám!
Feleség:– Mit?
Férj: – Mit? ... Na mit!?
Feleség:– De tényleg… mit?
Férj: – Hogy ráhajtottál Ferire!
Feleség:– Micsoda?
Férj:– Nem kell a púder, mindenki észrevette!
Feleség:– Hát te hülyeségeket beszélsz! Azért, mert egyetértettünk a szankciók kérdésében?
Férj:– Ja, egyetértettetek!
Feleség:– Mi van? Nem bírod elviselni, hogy valamiben nekem van igazam?
Férj:– Igazad? Ja, igazad! Még jó, hogy egyetértett veled, hiszen gyakorlatilag rányomultál!
Feleség: – Cseszd meg! Szóval szerinted nekem nem is lehetnek jó gondolataim?!
Férj:– Szerinted a jó gondolataid érdekelték, amikor gyakorlatilag beleültél az ölébe?
Feleség:– Hát… Hát… Te féltékeny vagy!
Férj:– Dehogy vagyok féltékeny! Csak tök ciki volt az egész!
Feleség:– Mi volt ciki?
Férj:– Mindenki titeket nézett!
Feleség:– Mi van?
Férj:– Mindenkinek tök kellemetlen volt!
Feleség:– Fogalmam sincs, miről beszélsz, már az is baj, ha jól érzem magam?
Férj:– Ja… jól érezted magad! Hát ez azért annál kicsit több volt!
Feleség:– Te meg vagy húzatva, hogy lehetsz ilyen régimódi?
Férj:– Én régimódi? Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem vagyok az, sőt a munkahelyemen kimondottan trendinek tartanak.
Feleség:– Persze, a kis titkárnők, mi?
Férj:– Mi van?

A férj és a feleség hevesen vádaskodik. Sérelmeiket egymásra dobálják. Feszültségüket a párjukon töltik ki.

Ugye nehéz elképzelni, hogy elsősorban nem a másikkal van bajuk, hanem saját magukkal?
Ugye nehéz elképzelni, hogy mindketten valójában nagyon félnek valamitől?
Ugye nehéz elképzelni, hogy ez a helyzet nyer-nyer szituációvá alakítható?

Nagyobb esélyük lenne a helyzet pozitív megoldására, ha őszinték lennének egymáshoz.
A feleség például elmondhatná:
– Nem szívesen beszélek erről, de sajnos sokszor bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy a környezetem nem tart-e kicsit butának. Mivel te vagy a legfontosabb ember az életemben, jólesne néha egy-két dicsérő szó, ha valami okosat mondok. Ma is annyira örültem volna, ha megdicsérsz, amikor valami jó dolgot mondtam.
A férj is megoszthatná belső vívódását:
– Te vagy a legfontosabb nekem, és nagyon rosszulesett, amikor láttam, hogy milyen jól megértitek egymást Ferivel. Féltékeny lettem. Tudod, mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy már nem vagyok a régi, megöregedtem, megpocakosodtam, és szeretném tudni, hogy még mindig szeretsz-e engem. Olyan jó lenne, ha ugyanúgy tudnál rám nézni, ahogy Ferire ma este.

Ha elmondanák ezeket egymásnak, és képesek lennének meghallani a másik fél őszinte vallomását, akkor tisztán látnák, mi zajlik saját magukban, és mi zajlik a párjukban.
Őszinteségükkel közeledhetnének egymáshoz, ahelyett, hogy veszekedésükkel csak távolodnak a másiktól. Biztos vagyok benne, hogy ha megértenék a párjuk helyzetét, akkor sokkal jobb érzésekkel zárhatnák az estét, és a kapcsolatuk is erősebbé, intimebbé válhatna. Mindketten jól járnának: nyer-nyer helyzetet varázsolnának a veszekedésből.


(részlet Pintér Tamás: Az asszertivitás világa 2. könyvből, amit itt tudsz megnézni és megvásárolni: asszertivitasvilaga.hu/konyvek/)