Tanulunk-e a veszekedéseinkből? - Asszertivitás Világa

Tanulunk-e a veszekedéseinkből?

Pintér Tamás

Előfordult már Veled, hogy összekaptál a pároddal? Ingerülten durva szavakat vágtatok egymás fejéhez, végül mindketten alaposan megsértődtetek. Egy napig szóba sem álltatok a másikkal. Duzzogtatok. Haragudtatok rá. „Hogyan képes ilyen lenni? Miért viselkedik ennyire hülyén?!” – mondogattad Magadban. Valószínűleg ő is hasonlókat gondolt Rólad. Aztán szép lassan csillapodott a feszültségetek, és elkezdtetek vágyni a békére. Egyre jobban hiányoztatok egymásnak. Végül másfél nap duzzogás után kibékültetek. Csak úgy, spontán, anélkül, hogy megbeszéltétek volna a helyzetet. Olyan jó volt újra egymás karjaiban lenni! Végre ismét nyugalom és béke van. Talán felmerült Benned: „Megbeszéljük, miért vesztünk össze?”, de aztán elhessegetted ezt a gondolatot: „Á, örülök, hogy túl vagyunk rajta, jobb a béke, most nem akarom újra kezdeni az egészet.” Valószínűleg a párod is így volt vele, és ő sem kezdeményezett beszélgetést.
És a konfliktus lezáratlan, megoldatlan maradt.
Talán nem is tudtátok igazán, mi okozta.
Talán azt mondtátok, hogy „egy kapcsolatban mindig vannak konfliktusok, ezzel együtt kell élnünk”.
Ám hamarosan újra összekaptatok.
Újra ingerült szavak, újra összeveszés, majd másfél, két, három nap után kibékülés, megbeszélés nélkül. Aztán újra elölről. Ismerős?

Sok párkapcsolatban ez zajlik, akár éveken keresztül. Gyakran anélkül, hogy a felek igazán tisztában lennének az igazi okokkal. „36 éven át dühös voltam az apádra, mert nem teljesítette egy olyan vágyamat, amit valójában soha nem fejeztem ki számára egyértelműen” – mondta édesanyja Marshall Rosenbergnek, az erőszakmentes kommunikáció szellemi atyjának.
Tréningen osztotta meg velem valaki ezt a mondatot: „10 éve haragszom a férjemre egy olyan dolog miatt, amit eddig nem is igazán kértem tőle.”
Sajnos gyakran megesik, hogy kapcsolatunk állóháborúvá válik anélkül, hogy tudnánk, miért is csatázunk valójában. Ellenségképet építünk, de hogy mi is az igazi bajunk, arról sokszor fogalmunk sincs.

Amikor valaki azt mondja: „Egy kapcsolatban mindig vannak veszekedések, ezzel együtt kell élnünk”, akkor szerintem ő nagyobb eséllyel fogja évek múlva azt mondani: „A párkapcsolatok egy idő után kihűlnek, felbomlanak, ez a világ rendje.”
Ha valaki azt mondja: „Van, hogy összeveszünk, de igyekszünk tanulni belőle”, akkor szerintem ő nagyobb eséllyel fogja évek múlva azt mondani: „A mi kapcsolatunkban is voltak veszekedések, de ezek által inkább közelebb kerültünk egymáshoz.”

Minden kapcsolatban vannak nézeteltérések, vélemény-, érdek-, igény és akaratkülönbségek. Hogy ezekből a különbségekből indulatok gerjednek-e, vagy pedig pluszenergiák szabadulnak fel, az nagymértékben függ attól, hogy a felek miként állnak a feszültséghez, illetve hogyan kezelik azt.”

(idézet Pintér Tamás: Az asszertivitás világa 1. könyvből, amit itt tudsz megvásárolni: www.asszertivitasvilaga.hu)

TE TUDSZ OLYAN PÉLDÁT/ESETET, amikor valakinek sikerült kitörnie az újra és újra összekapások ördögi köréből és a kapcsolatában (legyen az akár párkapcsolat, vagy munkahelyi, rokoni kapcsolat) meg tudta oldani/beszélni a másik féllel a régóta fennálló konfliktusukat, sőt tanultak belőle? Ha igen, írd le bátran, lehet, hogy mások is tanulni tudnak belőle.